GENERÁCIÓVÁLTÁS – EGYEDÜLI ÖRÖKÖSÉ A CÉG

Tetszik
Megosztom
Tweetelem
Megosztom
http://csaladivallalkozasokrol.hu/generaciovaltas-egyeduli-orokos/
PINTEREST

Hazánkban a családi vállalkozások elenyésző része éri meg a második generációváltást és lesz harmadik generációs cég. Ma a legtöbb örökölt cég második generációs és jellemzően nem több testvér, hanem egyetlen utód örökli a céget. Az alábbiakban a magyar családi vállalkozásoknál rendszeres jelenségről, a generációváltás egyik leggyakrabban előforduló fajtájáról, az 'egyedüli örökösről' írunk.

egyedüli örökösé a cég thumbnail

A generációváltás legegyszerűbben úgy írható le, hogy egy családi vállalkozásban végbemenő utódláskor az átadó generáció vezetője vagy vezetői átadják a stafétabotot az átvevő generáció vezetőjének vagy vezetőinek. Három generáció távlatában általánosságban megfigyelhető, hogy az (1) alapító a családi vállalkozást átadja (2) gyermekének/ gyermekeinek, akik pedig idővel az (3) ő gyermekeiknek (akik már unokatestvéreknek).

Erre építve az 1. ábra látványosan szemlélteti, hogy a generációváltás kilenc külön formáját figyelhetjük meg attól függően, hogy pontosan ki kinek adja, adhatja át a stafétabotot.

 

 

a-generaciovaltasok-kilenc-fajtaja

 

- A generációváltás kilenc fajtája - 

Kiemelkedő hazai példákat találunk arra, hogy az átadó generáció több gyermeke veszi át a céget, amit a testvérek aztán együtt irányítanak, gondoljunk például a Béres Gyógyszergyárra vagy a Szamos Marcipánra. Mégis, a leggyakoribb szituáció generációváltáskor az, hogy egyetlen örökös van – vagy legalábbis egyetlen utód van – akit érdekel a cég vagy elvárják tőle, hogy vezetői-tulajdonosi pozíciót töltsön be. Egyedüli öröklés tehát akkor történik, ha bármelyik generációváltáskor egyetlen utód (egyke), testvér, vagy unokatestvér örökli az irányítást jelentő pozíciót és tulajdoni hányadot a családi vállalkozásban.

Az egyedüli öröklés a generációváltás leggyakoribb fajtája hazánkban, érzelmi töltete robbanásveszélyes, de jól kezelve óriási sikerrel kecsegtet.

 

Miért örökítünk legtöbbször egyetlen utódnak? Az egyedüli öröklésnek, így az egy kézben összpontosuló vezetésnek évszázadokra visszavezethető, mély társadalmi gyökerei vannak, legszembetűnőbben az egyházi és állami vezetésben. Nem meglepő tehát, hogy környezetünkben a legtöbb családi vállalkozás ösztönösen ebbe az irányba mozdul és az egyedüli örökösnek, a (a) magányos hősnek biztosítanak eszközöket (b) hatékony menedzsmenthez.

  1. A magányos hős ideálja. Már kezdetektől magunkba szívjuk, hogy a mesék és a western filmek főhősei egyedül vívják meg a harcot, nyerik el a királyságot és nevük örökre fennmarad. Számos alapító tulajdonos – miután élete nagy részében azon munkálkodott, hogy felépítse birodalmát – úgy tekint a kiválasztott utódra, mint saját hallhatatlanságának biztosítékára. Ha az alapító valamely álma nem teljesült, azt az utód folytathatja azt, így beteljesítheti a nagy küldetést. Egyrészről ez egy ösztönös és természetes családi összetartó erő, ami elengedhetetlen egy társadalom és gazdaság működéséhez.
  2. Hatékony menedzsment. Másrészről az örökítő szemszögéből hatékonyabbnak tűnhet a vezetést egyetlen kézben összpontosítva átadni. A hegemón vezetés ugyanis gyorsabb döntéseket és válaszokat biztosít, mint egy összetett, heterogén vezetői csapat. Továbbá, a vállalkozás belső szervezete és külső partnerei számára egyszerűbb egyetlen vezetővel tárgyalni, mint pl. több testvérrel, akik mind különböző vezetői szerepet töltenek be a cégnél. Paradox módon a legnagyobb előny lehet az egyedüli öröklés legnagyobb veszélye is: az örökítő ugyanis ”felteszi mindenét” egyetlen utód tehetségére, alkalmasságára és elszántságára. Ezen kívül, ha több testvér áll sorban a családi vagyonért és nem egyértelműen érdemi alapon választják ki az utódot, a ”kedvenc gyerek” jelenség hatalmas feszültséget építhet be a családi dinamikába.

Ha választani kell.

Ha több testvér érdekelt a családi vállalkozás öröklésében, az alapítónak/ szülőknek egy világos értékrendszert vagy folyamatot kell az utódok számára biztosítani, ami alapján felosztják a céget, mint családi vagyont, örökséget. Ez esetben két szemléletmód ütközik össze leggyakrabban: ezek a vagyon egyenlőség vagy érdem alapján történő felosztása. A kérdés különösen akkor égető, ha a cég a család egyetlen vagy legnagyobb vagyoni eszköze.

Minden testvér egyenlően örököljön vagy az kapja a céget, akik megdolgozott érte?

Megfigyeléseink alapján óriási csapda ha a szülök egyenlően (50-50%) osztják meg a tulajdont pl. két testvér esetén és az egyik ügyvezetői pozíciót kap. Ilyenkor csak névlegesen az övé az irányítás, mivel a másik testvér – akár aktív, akár nem – részvényesi hányada alapján elméletileg bármikor alááshatja a vezető hatalmát. Ezzel az alapító/ szülők mélyen elültetik a testvérek közti rivalizálás makacs gyökereit.

Tapasztalataink alapján a legjobb megoldás, ha az alapító/ szülők előre döntenek, hogy (a) egyetlen örököst választanak vagy (b) a testvérek között egyenlően osztják el a tulajdont és az irányítást. Minden család és vállalkozás egyedi és az örökítő generációtól várható el jogosan, hogy felmérje, melyik a legmegfelelőbb választás. Az örökítő generáció komoly dilemma előtt áll, mivel:

  1. Ha több testvér közül választanak ki egyet, akinek a kezében összpontosul az egész vagy majdnem az egész tulajdoni hányad a velejáró vezetői jogosítványokkal, kezelni kell azt a kockázatot, hogy ezen összeveszhetnek a testvérek: neheztelhetnek a szülőkre és szétszakad a család.
  2. Ha pedig a több testvér egyenlő partnerségét választják, azt a helyzetet idézhetik elő – és ez legtöbbször csak idő kérdése –, hogy egy rátermettebb domináns testvér kiemelkedik a többi közül és kvázi szülői szerepet tölt be a többi fölött. Ha nem kezelik tudatosan az együttműködés szabályait, az apáskodás és anyáskodás szintén összeugraszthatja a családtagokat.

A döntésben segít a család értékrendszerének vizsgálata: az elsőszülött státusza vagy az elvégzett érdemi munka értéke nagyobb; melyik értékrendszer segíti a család túlélését és a családi vagyon fennmaradását, gyarapodását?

Távolságban a közelség. A fenti dilemmát számos esetben – ahogy munkánk során is tapasztaljuk – az élet ”segít” eldönteni, jóval azelőtt, hogy az alapító visszavonulásakor aktuálissá válna. Az utódok ugyanis karrierválasztásukkal és életstílus döntéseikkel már idejekorán egyértelmű jelzést adhatnak az egész család felé, hogy nem szándékoznak részt venni a családi vállalkozásban. Nem egy példa van körünkben, ahol az egyik testvér képes akár másik kontinensre költözni, hogy még tárgyalni se kelljen a kérdésről.

Egyedüli örökös választásánál komoly dilemmáról beszélünk, a döntés nehéz, többek között ezért hívjuk őket felelős családi vállalkozásoknak. Döntéseik súlyával és következményeivel – legyenek az áldás vagy teher – mindennap együtt élnek és kezelik azt. A tudatos kezelés, tervezés és következetes kommunikáció nagyszerűvé és élhetővé teszi a családi vállalkozások mindennapjait. Minden családi vállalkozásnak kívánjuk, hogy elkerülés helyett bátran kezeljék ezeket a helyzeteket.

Az Ön családi vállalkozásánál testvérek öröklik-e a céget? Szülőként milyen vezérlőelvet követnek, hogy eldöntsék, kik és milyen feltételek mellett örökölje a céget? Köszönjük értékes hozzászólását!

Forrás: Reorganozáció Vagyonkezelő és Tanácsadó Kft. Tagiuri and Davis 1982 és Ward-Gersick et al 1997 munkái felhasználásával 
About The Author

Horváth Dénes, MBA

Családi vállalati tanácsadóként személyes szakmai célom az, hogy a munkám által a magyar családi vállalkozások generációinak szervezeti együttélése, közös munkája és generációváltása minél harmonikusabb és sikeresebb legyen.

Blog Comments

[…] kínosabb az ügy abban az esetben, ha vezetői pozícióból kell elmozdítani egy családtagot, a potenciális utódot, örököst. Ilyenkor ugyanis legtöbbször a leköszönő vezető tulajdonrészéről is dönteni kell. Egy […]

Add a comment

*Please complete all fields correctly

Related Blogs